Fedezze fel a kötvényekbe való befektetés alapjait, amelyek más pénzügyi eszközökhöz képest viszonylag alacsonyabb kockázatukról ismertek, és gyakran a diverzifikált befektetési portfóliók fontos részét képezik.

A kötvény olyan pénzügyi értékpapír, amely a kötvényt kibocsátó jogalanytól (a kibocsátótól) rendszeres jövedelemkifizetésekre jogosítja fel, jellemzően kamat formájában. A kibocsátó a kötvény eladásával eladósodik a kötvénytulajdonossal szemben és lejáratkor köteles visszafizetni a tőkeösszeget, valamint az ütemezett kamatfizetéseket teljesíteni.
Mint adósságinstrumentumok, a kötvények különböznek a részvényektől; a kötvénytulajdonosok a kibocsátó hitelezői, és általában nem rendelkeznek tulajdonosi jogokkal vagy osztalékra, esetleg társtulajdonra vonatkozó igényekkel.

A kötvények szerepe a diverzifikált portfólió kialakításában

Az első elv általában egyszerű: minél alacsonyabb a csődkockázat, annál magasabb a kötvények ára (és alacsonyabb a hozam). Minél magasabb a csődkockázat, annál alacsonyabb a kötvények ára (és magasabb a hozam). A kötvények a részvényektől elkülönülő, fix kamatozású értékpapírok, amelyek jövőbeli hozamát a befektetők nem ismerik. Sokféle kötvénytípus létezik, mint például az államkötvények, mint az amerikai kincstárjegyek vagy a bajba jutott vállalatok magas hozamú kötvényei. 

A kötvényekre jellemző, hogy a részvényekhez hasonló eszközökhöz képest viszonylag stabilak, gyakran kisebb árfolyam-ingadozást mutatnak. Ez a stabilitás lehetővé teszi a befektetők számára, hogy portfóliójukat diverzifikálják azáltal, hogy különböző kockázati szintekkel rendelkező eszközosztályok keverékét tartalmazzák. A kötvények részvények vagy más eszközök mellé történő bevonása kiegyensúlyozhatja a portfólió általános összetételét, együttesen csökkentve a tőkeveszteség kockázatát és csökkentve a portfólió teljes volatilitását. Fontos azonban felismerni, hogy a kötvények még mindig hordoznak némi kockázatot, és a portfólió stabilitására gyakorolt hatásuk a kötvénytípustól és a piaci körülményektől függően változhat. A diverzifikált portfólió kialakításakor alapvető fontosságú a különböző kötvénytípusok és egyedi jellemzőik megértése. 

A kötvények típusai

A kötvények számos módon kategorizálhatók, többek között a kibocsátóik szerint. Ezen a besoroláson belül három elsődleges kötvénytípust különböztethetünk meg:

  • Államkötvények: Ezeket a kötvényeket a nemzeti kormányok bocsátják ki, jellemzően a kincstári részlegeken keresztül, és belföldön és nemzetközi szinten értékesítik a kormányzati kiadások finanszírozására, gyakran beleértve az államháztartási hiányt is. Bár viszonylag biztonságos befektetésnek számítanak, különösen a stabil országokban, népszerűségük a gazdasági feltételek és a befektetői preferenciák alapján változhat.
  • Vállalati kötvények: Ezeket a kötvényeket a vállalatok bocsátják ki, hogy különböző célokra, például üzleti bővítésre, projektfinanszírozásra vagy adósság refinanszírozásra tőkét vonjanak be. Az államkötvényekhez képest a vállalati kötvények általában magasabb kockázatot hordoznak, ami a vállalati bevételek és a pénzügyi stabilitás nagyobb bizonytalanságát tükrözi.
  • Önkormányzati kötvények: A helyi kormányzati szervek, például városok és önkormányzatok által kibocsátott önkormányzati kötvények közprojektek, infrastruktúra finanszírozására vagy helyi adósságkezelésre használhatók. Bár gyakran stabil befektetési hozamot kínálnak, és a kibocsátó önkormányzat forrásai mögött állnak, kockázatuk és vonzerejük eltérő lehet. A befektetőknek figyelembe kell venniük a kibocsátó önkormányzat pénzügyi egészségét és hitelképességét, mivel ezek a tényezők befolyásolhatják a kötvény biztonságát és hozamát.
Árazás
  • Névérték: Ez az az összeg, amelyet a kötvénykibocsátó vállal, hogy lejáratkor visszafizet a kötvénytulajdonosnak, és amely lényegében a kötvénytulajdonosok felé fennálló tartozást jelenti.
  • Kibocsátási ár: Ez az az ár, amelyen a kötvényt a befektetőknek első kibocsátásakor eladják. A kibocsátási árat a kibocsátó határozza meg, és a piaci feltételektől és egyéb tényezőktől függően lehet névértéken, a névérték felett (prémium) vagy alatt (diszkont).
  • Tranzakciós ár: Ez az az ár, amelyen a kötvénnyel a piacon kereskednek a futamideje alatt. Az ügyleti ár a kibocsátási ár felett vagy alatt változhat a kamatlábak változásai, a kibocsátó hitelképessége és egyéb piaci tényezők alapján.
Kötvényhozamok

A kötvényhozamok azt a hozamot jelentik, amelyet a befektető egy kötvénybe történő befektetésből várhat, és amelyet olyan tényezők befolyásolnak, mint a kötvény kamatlába (kamatláb), lejárata és piaci ára. Ezek a hozamok idővel ingadoznak, és jelentősen befolyásolják a mindenkori piaci kamatlábak. Amikor a piaci kamatlábak emelkednek, a meglévő kötvények ára jellemzően csökken, ami magasabb hozamot eredményez ezeknél a kötvényeknél, hogy vonzóbbá tegye őket a magasabb kamatlábak mellett kibocsátott új kötvényekhez képest. Ezzel szemben, amikor a piaci kamatlábak csökkennek, a meglévő kötvények ára emelkedik, ami csökkenti a hozamukat, és az alacsonyabb kamatlábak mellett kibocsátott új kötvények hozamához igazítja őket.

Futamidő

A kötvény futamideje a kötvény tőkeösszegének a kibocsátó általi visszafizetéséig eltelt időt jelenti, a kibocsátás napjától a visszafizetés napjáig számítva. A lejáratkor a kötvénytulajdonos általában a kötvény névértékével megegyező összeget kap, az esedékes utolsó kamatfizetéssel együtt. Mivel a kamatfizetések és a lejárat időpontja előre meghatározott, stabil és kiszámítható jövedelemforrást jelentenek. A kötvények rövid lejáratú (1 évnél rövidebb lejáratú), középtávú (1-5 év közötti lejáratú) és hosszú lejáratú (5 évnél hosszabb lejáratú) kategóriákba sorolhatók. Fontos megjegyezni, hogy a kincstári kötvények – más kötvényekhez hasonlóan – a lejáratuk előtt is eladhatók a piacon, de az eladási ár a piaci viszonyoktól függően tőkenyereséget vagy -veszteséget eredményezhet, nem pedig a kamatösszeg csökkenését.

Társuló kockázatok

Bár a kötvényeket általában biztonságosabb eszközosztályként tartják számon például a részvényekhez képest, fontos felismerni, hogy nem mentes a befektetési kockázatoktól. A kötvénybefektetést fontolgató befektetőknek tisztában kell lenniük a különböző kockázatokkal. A főbb kategóriák közé tartoznak:

  • Kamatlábkockázat: A fix kamatozású kötvények a kamatlábak emelkedése esetén hajlamosabbak a piaci értékvesztésre. Ez azért van, mert a fix kamatfizetésük kevésbé vonzóvá válik a magasabb kamatlábbal kibocsátott új kötvényekhez képest, nem pedig azért, mert maga a kötvény kamatlába emelkedik. Ez azokat a befektetőket érintheti, akik a futamidő lejárta előtt szándékoznak eladni kötvényeiket. Emellett a hosszabb lejáratú kötvények árfolyama a kamatlábváltozások hatására nagyobb volatilitást mutat. Ezért az emelkedő kamatlábakra számítva a befektetők portfóliójukat a rövidebb lejáratú kötvények felé tolhatják el, hogy csökkentsék az ilyen volatilitásnak való kitettséget. Ezzel szemben, ha kamatcsökkenés várható, akkor a hosszabb lejáratú értékpapírokat részesíthetik előnyben, hogy kihasználják az esetleges árfolyamnövekedést.
  • Hitelkockázat: A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba történő befektetés azzal a kockázattal jár, hogy a kibocsátó pénzügyi nehézségekkel szembesülhet. Ez a kamatfizetések késedelméhez vagy szélsőséges esetben nemfizetéshez és csődhöz vezethet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen szélsőséges helyzetek nem mindennaposak.
  • Inflációs kockázat: Szorosan kapcsolódik a kamatkockázathoz. Amikor az infláció várhatóan emelkedik, a kamatlábak gyakran emelkednek válaszul. Ez a kamatlábnövekedés jellemzően a kötvények árfolyamának csökkenéséhez vezet. Ennek oka az, hogy mivel az infláció idővel csökkenti a pénz értékét, a befektetők magasabb hozamot követelnek, hogy kompenzálják a jövőbeli pénzáramlások csökkent vásárlóerejét.
  • Likviditási kockázat: Ez a fajta kockázat akkor jelentkezik, amikor egy kötvényt nem lehet gyorsan megvásárolni vagy eladni anélkül, hogy az árfolyamára jelentős hatást gyakorolna. Ez azt jelenti, hogy alacsony likviditású helyzetekben az eszköz eladása árcsökkentést, míg a vásárlás magasabb árat igényelhet. A likviditási kockázat másik aspektusa a portfólión belüli nem likvid pénzügyi eszközök pontos értékelésének kihívása, mivel piaci áruk nem könnyen meghatározható. Szélsőséges esetekben a likviditási kockázat olyan forgatókönyvhöz vezethet, amelyben a kötvények vétele vagy eladása gyakorlatilag lehetetlen.
    Kötvények minősítése

    A kötvényminősítés a kibocsátó hitelképességének értékelése, amely az adósságinstrumentumokba történő befektetéssel járó kockázatot méri. A hitelminősítő intézetek különböző tényezők, többek között gazdasági, politikai és társadalmi kockázatok elemzése alapján adják ezeket a minősítéseket. A minősítés lehet hosszú vagy rövid távú. A legbefolyásosabb hitelminősítő intézetek közé tartoznak:

    Fitch Ratings
    Az Egyesült Államokban található Fitch Ratings pénzügyi intézmények, vállalkozások és országok minősítéseit teszi közzé. Különböző skálákat használnak, a hitelminősítési skála az „AAA“-től (legmagasabb hitelminőség, legkisebb kockázat) a „D“-ig (nemteljesítés, legnagyobb kockázat) terjed.

    Moody’s
    Amerikai vállalat és úttörő a kincstári kötvények hitelképességének elemzésében. Leányvállalata, a Moody’s Investors Service a kötvények minősítésére specializálódott, az „AAA“-tól (legmagasabb minőség) a „C“-ig (legalacsonyabb minőség, gyakran nemteljesítés) terjedő skálát használva. Több piaci szegmensben értékelik az adósságinstrumentumokat, beleértve az állami, önkormányzati és vállalati kötvényeket.

    Standard & Poor’s (S&P)
    Amerikai ügynökség, amely a részvénytársaságokról és az általuk kibocsátott kötvényekről szóló elemzéseiről és jelentéseiről ismert. Az S&P az „AAA“-től (legmagasabb minőség) a „D“-ig (nemteljesítés) terjedő skálán értékeli a különböző gazdasági egységek, köztük részvénytársaságok, városok és országok hitelkockázatának szintjét.

    Kötvények és kamatlábak

    Mint már említettük, a kötvények és a kamatlábak között nagyon szoros, fordított kapcsolat áll fenn. Ennek a kapcsolatnak a megértése a benne rejlő kockázatok ellenére befektetési lehetőségeket kínálhat. Konkrétan, a kamatlábak emelkedésével a meglévő kötvények ára általában csökken, és fordítva, a kamatlábak csökkenésével e kötvények piaci ára általában emelkedik, mivel a fix jövőbeni jövedelmük vonzóbbá válik az alacsonyabb kamatozású újabb kötvényekhez képest.
    A kötvénytulajdonosok számára a legfontosabb paraméter a lejáratig számított hozam (YTM), amely a vételár, a kamatláb és a lejáratig tartó idő figyelembevételével határozza meg a teljes várható hozamot. A kötvény lejárati hossza jelentősen befolyásolja a kamatlábváltozásokra való érzékenységét; a hosszabb lejáratú kötvényeket jobban érintik a kamatlábak ingadozásai, mint a rövid lejáratú kötvényeket. Bár ezek a hosszabb lejáratú kötvények magasabb hozamot kínálhatnak a megnövekedett kamatkockázat ellensúlyozására, ez nem garantálja a magasabb jövedelmezőséget. A kamatlábak csökkenésére számító befektetők a hosszabb lejáratú kötvényeket részesíthetik előnyben, amelyek ilyen forgatókönyvek esetén potenciálisan magasabb hozamot biztosíthatnak a rövidebb lejáratú kötvényekhez képest.

    Kötvénylétrázás

    Mint fentebb említettük, a kötvények jellemzője a lejáratuk. Minél rövidebb ez az időpont, annál kevesebb folyamatos jövedelemhez juthat a kötvénytulajdonos, ami idővel befolyásolhatja a pénzügyi likviditásérzetét. Ennek ellensúlyozására népszerű stratégia az úgynevezett pénzügyi létra létrehozása. Ennek során olyan befektetési portfóliót alakítanak ki, amely különböző lejárati dátumú kötvényeket tartalmaz. Ezzel a megközelítéssel még akkor is, ha egy rövid lejáratú kötvényből származó jövedelem megszűnik, a befektető továbbra is kap jövedelmet a hosszabb lejáratú kötvényekből. Ez a lépcsőzetes struktúra következetesebb és hosszabb jövedelemáramlást biztosít, ellensúlyozva az egyes kötvények rövidebb jövedelemperiódusát.

    Kötvények gazdasági visszaesés idején

    Míg a részvényekbe való befektetés gazdasági válság idején a nagyobb volatilitás miatt kihívást jelenthet, a kötvények esetében más a helyzet. A kötvények, különösen a kincstárjegyek, segíthetnek stabilizálni a portfóliót, vagy korlátozhatják a veszteségeket a gazdasági lassulás idején. Ennek oka, hogy a kincstári kötvények mögött a kormány áll, ami nagyobb biztonságot nyújt, mivel a kormány felelős a kötvények visszaváltásáért és a kamatfizetésért. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez az elv nem tévedhetetlen az olyan kiszámíthatatlan, szélsőséges eseményekkel szemben, mint a világjárványok vagy háborúk, amelyek még a legstabilabb befektetéseket is megzavarhatják. Bár az ilyen események ritkák, gazdasági következményeik jelentősek lehetnek, és minden befektetési stratégiában figyelembe kell venni őket.

    Átlagidő és konvexitás

    Az átlagidő a kockázat mértékegysége, amely azt mutatja meg, hogy a hozamkamatláb 1 százalékpontos változása esetén a kötvény értéke körülbelül hány százalékkal nő vagy csökken. Ez a kockázat annál nagyobb, minél érzékenyebb az eszköz a jövedelemkamatláb változására (minél hosszabb a futamidő és minél alacsonyabb a kamatláb, annál nagyobb az érzékenység). Ennek oka, hogy hosszabb futamidővel nő a kamatlábváltozások esélye.

    A konvexitás a kötvény árfolyama és hozama közötti kapcsolat görbületét méri. Egyszerűen fogalmazva, azt jelzi, hogy a kamatlábak változásakor hogyan változik az adott instrumentum futamideje. Feladata a kamatlábak és a kötvényárak közötti eltérés korrigálása. Ezt úgy teszi, hogy figyelembe veszi a kamatlábaknak a durationra gyakorolt hatását.

    Kétféle konvexitást különböztethetünk meg:

    • A pozitív konvexitás akkor következik be, amikor a kötvény átlagideje az árfolyam emelkedésével (általában a hozamok csökkenésével) növekszik. Előnyös lehet a kötvénytulajdonosok számára, mivel a hozamcsökkenésért nagyobb árfolyamnövekedést jelez.
    • Negatív konvexitás, amely gyakran a lehívható kötvényeknél fordul elő, amikor a kötvény árfolyamának növekedésével csökken az átlagidő, ami kevésbé kedvező lehet a befektetők számára, mivel csökkenő hozamkörnyezetben korlátozza az árfolyam-emelkedést.

    A részvényekhez képest általában alacsonyabb kockázati szintjüknek köszönhetően a kötvények sok befektető számára vonzó befektetési eszközt jelenthetnek. Fontos azonban megérteni, hogy a különböző piaci tényezők hogyan befolyásolhatják a kötvények értékét, árfolyamát és a kötvénytulajdonos által kapott fix kamatfizetéseket. A kötvényekbe való befektetés hatékony stratégia lehet a befektetési portfólió diverzifikálására és a volatilisebb összetevőkből eredő potenciális veszteségek mérséklésére. A befektetés előtt fontos, hogy a kötvény hitelminősítő intézet általi minősítését kutassa, és a kapcsolódó kockázatok jobb felmérése érdekében megértse a kibocsátó gazdasági helyzetét.