Minden befektetést megfelelő elemzésnek kell megelőznie, amelynek célja a lehetséges kockázat minimalizálása és a potenciális nyereség maximalizálása. Ismerje meg a két legnépszerűbb elemzési módszert, amelyek segítenek átgondoltabbá tenni a befektetések kiválasztásának folyamatát, és megkönnyítik a befektetésre érdemes eszközök kiválasztását.

Mi az a fundamentális elemzés?

A fundamentális elemzés legegyszerűbb meghatározása szerint a gazdaság vagy egy vállalat állapotán alapuló elemzés. Öt szakaszból áll, amelyeket az alábbiakban részletesebben ismertetünk. Általában hosszú távú befektetésekhez használják, ezért ezeket a szakaszokat azoknak a befektetőknek ajánlják, akik ebben az időszakban tervezik a pénzeszközök befektetését.

A fundamentális elemzés 5 szakasza
  • Makrogazdasági elemzés – Egy adott pénzügyi piac vonzerejének értékelésére vonatkozik. Ennek során figyelembe kell venni az adott ország politikai helyzetét, az általános gazdasági helyzetet és olyan gazdasági tényezőket, mint az árfolyam, az infláció, a nemzeti jövedelem, a költségvetés vagy a foglalkoztatás és a munkanélküliség aránya.
  • Ágazati elemzés – Ebben a szakaszban döntést hoznak egy adott gazdasági ágazatba történő befektetésről, és megkezdődik az érintett vállalatok figyelemmel kísérése. Annak ellenőrzéséről van szó, hogy melyik iparág kínálja a legjobb befektetési lehetőségeket. Az iparág fejlődési tendenciája és a megtermelt nemzeti jövedelem más iparágakhoz viszonyított változása alapján lehet értékelni az adott iparágba történő vállalati befektetés potenciális kockázatait és lehetőségeit.
  • Helyzetelemzés – Ebben a fázisban egy adott iparágon belüli konkrét vállalatot elemeznek. Más szóval annak meghatározásáról van szó, hogy egy adott vállalat hogyan teljesít az iparág egészéhez képest, és hol áll a piacon. A figyelembe veendő példák közé tartoznak az olyan gyakorlati információk, mint például: a vállalat üzleti profiljának azonosítása a vállalat közvetlen céljainak ismeretében, valamint erősségeinek, gyengeségeinek, az általa teremtett lehetőségeknek és az üzleti profilja által jelentett veszélyeknek a meghatározása. Az utolsó négy tényező egy SWOT (Strengths, Weaknesses, Opportunities, Threats, azaz erősségek, gyengeségek, lehetőségek, fenyegetések rövidítése) nevű segédelemzést hoz létre.
  • Pénzügyi elemzés – Nem szabad elfelejteni, hogy a befektetés végső soron legfőképpen a profitszerzésről szól. Röviden, a pénzügyi elemzésnek segítenie kell meghatározni egy vállalat jelenlegi értékét és a jövőbeli nyereségtermelő képességét. Az alapvető megközelítés itt három pénzügyi jelentés vizsgálata: 
    • nyereség- és veszteségkimutatás (a vállalat által egy bizonyos működési időszakban elért bevételek és a vállalatnál egy bizonyos működési időszakban felmerült költségek, valamint a végső pénzügyi eredmények), 
    • pénzforgalom (a vállalat belső pénzforgalmának rögzítése, beleértve a bevételeket és a kiadásokat, valamint azt, hogy a vállalat hogyan gazdálkodik a pénzével),
    • mérleg (a vállalat gazdasági helyzete egy adott időpontban, beleértve az eszközöket és a kötelezettségeket).
  • Részvények értékelése – Mielőtt bármilyen vállalatba befektetne, könnyebb a végső döntést meghozni a részvények belső értékének meghatározásával. Mivel a részvények birtoklásán alapuló jövedelem különböző forrásokból származik, figyelembe kell venni az osztalékszinteket, a részvények árfolyamváltozását stb. egy adott időszakban. A részvény belső értékének meghatározása előtt diszkontálni kell a vállalat várható jövőbeli nyereségét. Ez határozza meg a jelenlegi értékét, míg a részvények birtoklásából származó diszkontált hozamok összege határozza meg a részvény belső értékét.
Mi a technikai elemzés?

A technikai elemzés legegyszerűbben az árdiagramokon rendelkezésre álló információkon alapuló elemzésnek nevezhető. Az elemzés három pilléren alapul, amelyeket az alábbiakban ismertetünk. A fundamentális elemzés arra a kérdésre ad választ, hogy „mibe fektessek be?”, míg a technikai elemzés arra a kérdésre ad választ, hogy „mikor érdemes befektetni?”. A fenti pillérek a következők:

  • A piac mindent diszkontál – Ez a pillér feltételezi, hogy nem szükséges tanulmányozni, hogy mi befolyásolja egy eszköz árát, vagy hogy miért esnek vagy emelkednek az árak. Miért? Mivel az ármozgás a keresleti és kínálati feltételek változásait tükrözi, minden olyan tényezőt, amely az árat befolyásolja, ide soroltunk. Ez azon a meggyőződésen alapul, hogy a piaci árszintek korrelálnak az adott instrumentumról, annak kibocsátójáról (pl. jó pénzügyi teljesítmény) és a gazdasági és politikai feltételekről, illetve a mikro- és makrogazdasági feltételekről rendelkezésre álló összes információval (itt példaként a központi banki döntések, a gazdasági növekedési mutatók, az infláció vagy a munkanélküliség említhető). Az eszközárak azonnal alkalmazkodnak minden olyan új információhoz, amely úgy tűnik, a legfrissebb állapotot tükrözi.
  • Az árak trendek szerint mozognak – E feltételezés szerint egy eszköz ára egy adott időszak alatt egy adott irányba mozog. Ezt a helyzetet nevezzük trendnek. A trendek felismerésével meghatározható, hogy melyik kereskedés (vétel vagy eladás) a legjövedelmezőbb. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy számos változó határozza meg, hogy a trend folytatódik-e vagy pedig megfordulnak.
  • A történelem ismétli önmagát – A grafikonelemzés során ismétlődő mintákat lehet találni. Mivel bizonyos helyzetekben az emberi viselkedés ismétlődik, a múltbeli trendek tanulmányozása felhasználható a jövőbeli viselkedés előrejelzésére. Ezért ismétlődik a befektetők kollektív viselkedése egy adott piacon meghatározott sémák szerint.

A fundamentális elemzés a gazdaság és a vállalatok állapotának vizsgálatán alapul, makrogazdasági, ágazati, szituációs vagy pénzügyi tényezőkre összpontosítva. A technikai elemzés ezzel szemben az árdiagramokra összpontosít, beleértve az olyan feltételezéseket, mint például: a piac minden rendelkezésre álló információt tartalmaz, az árak trendszerűek, és hogy a történelem ismétli önmagát. Mindkét elemzés fontos eszköz az instrumentumok kiválasztása és a befektetési döntések meghozatala során. Hogy melyik működik jobban, az az egyéni befektetési tervektől függ.

A két elemzés kombinációja

Ha egy befektető bizonytalan abban, hogy melyik elemzést válassza, akkor mindkettőt figyelembe veheti. Egyes vállalatokról kiderülhet, hogy jó befektetésnek bizonyulnak a két technika elemeinek kombinálása után. Ez a módszer az olyan vállalatok kezdeti kiválasztásával kezdődik, amelyek megfelelnek az olyan fundamentális elemzési kritériumoknak, mint az éves bevétel növekedési üteme vagy az osztalék mértéke, majd az árfolyamgrafikonjukból származó információk elemzésével, a korábban említett pillérek alapján.

Az ebben a cikkben megadott példák csak megközelítőleg mutatnak be egy olyan sémát, amelyet a befektetési döntések meghozatala során lehet használni. Függetlenül attól, hogy milyen típusú elemzést választunk, a kulcs ahhoz, hogy az bármilyen módon hasznos legyen, a megbízható végrehajtás.