Ismerje meg azt a befektetési eszközt, amely diverzifikációs lehetőségei és viszonylag alacsony fenntartási költségei miatt az elmúlt években népszerűvé vált a befektetők körében.
A tőzsdén kereskedett alap (ETF) egy olyan értékpapírtípus, amely egy ágazatot, indexet, árut vagy más eszközt követ. Az ETF-eket ugyanúgy lehet vásárolni vagy eladni a tőzsdén, mint a hagyományos részvényeket. Az ETF-ek kialakítása tetszőleges marad, és az alkotók stratégiájától függ. Ily módon egy ETF követhet bármit, egyetlen árucikk vagy néhány részvény árfolyamától kezdve az értékpapírok nagy és változatos gyűjteményéig. Az ETF-ek úgy is felépíthetők, hogy nemesfémekkel, például arannyal és az árupiaci szektorral szembeni kitettséget biztosítsanak. Az ETF-eket tőzsdén kereskedett alapoknak nevezik, mivel a tőzsdéken ugyanúgy kereskednek velük, mint a vállalati részvényekkel.
Az ETF-ek típusai
- Indexkövető alapok
Az indexalapok a legelterjedtebb ETF-típus. Olyan részvényekből vagy más pénzügyi eszközökből állnak, amelyek egy piaci index, például az S&P 500 vagy az FTSE 100 részét képezik. Az index alapok célja a piac teljesítményének követése és az indexhez közeli eredmények elérése. - Ágazati alapok
Az ágazati alapok egy adott iparágra vagy piaci szektorra összpontosítanak, például a technológiai vagy az orvosi iparra. Azoknak a befektetőknek a figyelmét vonzzák, akik egy adott iparágra vagy piaci szektorra szeretnének összpontosítani, de nem akarnak minden egyes alkalommal különálló részvényeket vásárolni. Az ágazati alapok azonban kockázatosabbak lehetnek, mint az index alapok, mivel jobban ki vannak téve az adott ágazatban bekövetkező változásoknak. - Kötvényalapok
A kötvényalapok kormányok, vállalatok vagy pénzintézetek által kibocsátott kötvényekbe fektethetünk be. Vonzóak azon befektetők számára, akik viszonylag stabil befektetési jövedelmet keresnek. A kötvényalapok azonban néha kockázatosabbak lehetnek, mint az indexalapok, mivel a vállalatok által kibocsátott kötvények ki vannak téve például a hitelminősítések változásának kockázatának. - Árupiaci alapok
Az árupiaci alapok olyan alapok, amelyek által olyan árucikkekbe fektethetünk be, mint a nemesfémek, az olaj vagy a gabonafélék. Alternatívát jelenthetnek azon befektetők számára, akik ki akarják használni a nyersanyagárak potenciális emelkedését, de nem akarnak fizikailag nyersanyagokba befektetni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nyersanyagárakat viszonylag nagyobb volatilitás jellemzi.
Az ETF-be történő befektetés előnyei és hátrányai
Előnyök
- Könnyű kereskedés és alacsony tranzakciós költségek: Az ETF-ek nagyon könnyen megvásárolhatók és eladhatók, mivel ugyanúgy kereskednek velük, mint a hagyományos részvényekkel. Ráadásul a tranzakciós költségek általában alacsonyabbak, mint a hagyományos befektetési alapoké, ami azt jelenti, hogy a befektetők megtakaríthatják a vásárlással és eladással kapcsolatos díjakat.
- Hozzáférés a különböző piacokhoz és iparágakhoz: Az ETF-ek könnyű hozzáférést biztosítanak a befektetőknek számos olyan piachoz és iparághoz, amelyeket egyébként nehéz vagy drága lenne elérni. Ezek lehetnek például külföldi piacok, technológiai iparágak vagy nyersanyagok.
- Portfóliódiverzifikáció: Az ETF-ek jellemzően sok különböző részvényből vagy kötvényből állnak, ami azt jelenti, hogy a befektetők könnyen diverzifikálhatják portfóliójukat, ezáltal minimalizálva a befektetési kockázatot.
Hátrányok
- Kezelhetetlenség: Az ETF-ek befektetői általában nem tudják befolyásolni, hogy az alap mely részvényekbe vagy kötvényekbe fektet be. Ezeket a döntéseket az alapkezelő hozza meg, akinek az a feladata, hogy a portfólió összetételét az alap céljaihoz igazítsa.
- A célirányosság kockázata: A csak egy piacra vagy iparágra összpontosító ETF-eket nagyobb valószínűséggel befolyásolják az adott ágazatban bekövetkező változások, mint a diverzifikált alapokat. Ez azt jelenti, hogy egy adott piacon hirtelen fellépő zavarok esetén az ilyen alapok befektetői nagyobb veszteségeket szenvedhetnek el.
Nyereséget kifizető és nyereséget felhalmozó modellek
Nyereséget felhalmozó ETF-ek
A nyereséget felhalmozó ETF-ek újra befektetik az alap által termelt osztalékot és jövedelmet, ahelyett, hogy kifizetnék azokat a befektetőknek. Ily módon adott esetben az alap nettó eszközértéke (NAV) növekszik, így befektetőik számára a befektetéseik értéke növekszik.
Előnyök:
- Az alap nettó eszközértékének potenciális növekedése.
- A hosszabb távú befektetések magasabb hozamot hozhatnak az osztalékok újrabefektetésével.
Hátrányok:
- Nem biztosítanak közvetlen hozzáférést az osztalékfizetésekhez.
- A magas nettó eszközértékek azt jelenthetik, hogy a felhalmozó ETF-ek drágábbak, mint a forgalmazó ETF-ek.
Nyereséget kifizető ETF-ek
A nyereséget kifizető ETF-ek osztalékfizetést és az alap által termelt jövedelmet fizetnek a befektetőknek. A befektetők rendszeres osztalékfizetést élvezhetnek az alapból.
Előnyök:
- Közvetlen hozzáférés az osztalékfizetéshez.
- Stabil jövedelemforrást biztosít a befektető számára.
Hátrányok:
- Nem fektetik be újra az osztalékokat, ami az alap nettó eszközértékének kisebb potenciális növekedését jelentheti.
- Kevésbé rugalmas befektetési stratégiák: A nyereséget kifizető ETF-ek általában kevésbé rugalmas befektetési stratégiákkal rendelkeznek, mint a nyereséget felhalmozó ETF-ek. Kötelesek rendszeresen osztalékot fizetni, ami azt jelenti, hogy olyan vállalatokba kell befektetniük, amelyek osztalékot fizetnek.
Fizikai és szintetikus ETF-ek
Fizikai ETF-ek
A fizikai ETF-ek olyan alapok, amelyek valós eszközökbe, például vállalati részvényekbe, kötvényekbe vagy árucikkekbe fektetnek. Más szóval, a fizikai ETF-ek esetében az alap ténylegesen eszközöket vásárol, hogy tükrözze a követni kívánt index összetételét. Ha például egy fizikai ETF az S&P 500 indexet hivatott követni, az alap ténylegesen az indexben szereplő vállalatok részvényeit vásárolja, hogy tükrözze az index összetételét.
A fizikai ETF-ek fő előnye, hogy a befektetők biztosak lehetnek abban, hogy alapjaik mögött közvetlenül valós eszközök állnak, vagyis befektetéseik nincsenek kitéve partnerkockázatnak. Más szóval a befektetők befektetései védve vannak egy pénzügyi szolgáltató esetleges csődjével szemben.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a fizikai ETF-ek kevésbé rugalmas szerkezetűek, mint a szintetikusak, ami azt jelenti, hogy kevésbé alkalmazkodhatnak a változó piacokhoz vagy a befektetők befektetési céljaihoz.
Szintetikus ETF-ek
A szintetikus ETF-ek nem fektetnek közvetlenül valós eszközökbe, hanem swap-megállapodásokat kötnek egy olyan partnerrel, aki vállalja, hogy egy index vagy más eszköz értékével megegyező összeget fizet, amelyet az alap célja, hogy tükrözzön. Más szóval, a szintetikus ETF-ek a piacoknak való kitettségüket úgy érik el, hogy swap-megállapodásokat kötnek egy másik féllel. Ezek az alap és a másik fél között létrejött megállapodások, amelyekben a másik fél vállalja, hogy kifizeti az alapnak a befektetésből származó nyereséget vagy veszteséget, amelyet az alap közvetlenül az adott ETF által lefedett eszközökbe történő befektetéssel érhetne el.
A szintetikus ETF-ek fő előnye, hogy rugalmasabbak, mint a fizikai ETF-ek. Különböző stratégiákat, például tőkeáttételt vagy shortolást alkalmazhatnak a magasabb hozam elérése érdekében.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szintetikus ETF-ek kockázatosabbak is, mint a fizikai ETF-ek, mivel a befektetők befektetését csak a szerződő fél biztosítja, amely nem biztos, hogy képes teljesíteni az alap felé fennálló kötelezettségeit. Így a befektetők azt kockáztatják, hogy a partner csődje esetén elveszítik befektetéseiket.
A fizikai és a szintetikus ETF-ek sok tekintetben különböznek egymástól. A fizikai ETF-ek közvetlenül valós eszközökbe fektetnek be, ami nagyobb befektetési biztonságot nyújt a befektetőknek, de kevésbé rugalmasak és fenntartásuk költségesebb. A szintetikus ETF-ek ezzel szemben swap-megállapodásokat kötnek egy másik féllel, ami nagyobb rugalmasságot és alacsonyabb tartási költségeket biztosít, de kockázatosabbak és összetettebb szerkezetűek.
Az ETF-ek növekvő népszerűségének köszönhetően az egyszerű befektető számára könnyebbé és elérhetőbbé vált a befektetés, azonban továbbra is fontos, hogy pontosan megértsük, hogyan működnek ezek az alapok, és milyen előnyökkel és kockázatokkal járhatnak. Az ETF-ekbe történő befektetés hatékony módja lehet a befektetési portfólió diverzifikálásának és a kívánt hozam elérésének esélyeinek növelésére. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy minden egyes ETF-nek megvannak a maga sajátosságai, például a struktúra, a fenntartási költségek vagy a befektetési terület, amelyek befolyásolhatják a végső befektetési eredményeket. Mielőtt befektetési döntést hozna, alaposan fel kell kutatnia az ETF szerkezetét, és meg kell értenie az adott eszközosztályba történő befektetéssel járó kockázatokat.